A karcsúorsó meggyfák termőgallyainak produktivitása
Hrotkó Károly, Csigai Krisztina, Magyar Lajos
BKÁE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest
Hrotkó Vera, Hajdúnánás
Bevezetés
A meggytermesztésben új lehetőség a karcsúorsó fák kialakítása, ami jelentősen megkönnyíti a kézi gyümölcsszedést. Annak ellenére, hogy az ipari feldolgozásra a gépi gyümölcsrázás elfogadható minőséget eredményez, gépek hiányában ma is a hazai termés mintegy kétharmadát kézzel szedik.
A karcsúorsó fák fenntartó metszése a letermett termőgallyak folyamatos váltásán alapul, amelyek idejének, mértékének meghatározásánál a fajtasajátosságot kell figyelembe venni.
A meggy metszésére vonatkozó korábbi szakirodalom (Mihályffy 1982, 2000) nem adhat alapot a karcsúorsó fenntartó metszésének kialakításához, mivel azok a hagyományos váza vagy Y koronára vonatkoznak, ahol a 2-3 évente elvégzett ifjító metszés elegendő volt. Szükségesnek láttuk, hogy a karcsúorsó fák termőgallyazatának fenntartó metszéséhez részletesebben tanulmányozzuk a termőgallyak fejlődését, a különböző erősségű termőgallyak és azok különböző korú szakaszainak az értékét, a rajtuk képződő virágok és termések mennyiségét és minőségét.
Anyag és módszer
Kálmánházán 1998 tavaszán Újfehértói fürtös meggy fajtát telepítettünk el négy különböző beltenyésztett sajmeggy magonc alanyon.
Kálmánháza Szabolcs- Szatmár- Bereg megyében, a Nyugat- Nyírségben található. Az ültetvény talaja jó minőségű, löszlencsén kialakult homokos vályog. A terület meteorológiai jellemzői a következők: az évi középhőmérséklet 10,5 ºC; az éves napsütéses órák száma 1950; az évi csapadékmennyiség 550- 600 mm közötti.
A vizsgált fák négy beltenyésztett sajmeggy magonc alany szerepel: a Korponay fajta első beltenyésztett nemzedékéből kikerült III.26/1 és III.26/19 jelű öntermékeny magtermő fák magoncai, illetve a második beltenyésztett nemzedékéből kiemelt V.11/3, V.12/29 jelű magtermő fák magoncai. Eddigi vizsgálataink alapján a III. 26/1-es alanyról tudunk pontosabb információkat (Hrotkó és tsai., 2002), ennek növekedési erélye a Korponayhoz hasonló. A fákat 4 x 1,9 m- es térállásban telepítettük el és karcsúorsó koronaformával neveltük. A fák magassága 3 m.
A fák 2000-ben fordultak termőre és ettől kezdve mértük a fánkénti gyümölcstömeget, koronaátmérőt és törzsátmérőt. 2003 tavaszán 40 fán kijelöltünk 3 különböző erősségű termőgallyat a tengelyen, majd megmértük a gallyak, illetve a rajtuk levő különböző korú részek alapi átmérőjét, hosszúságukat; a kiválasztott gallyak különböző korú szakaszain megszámoltuk a virágzatokat, a virágokat, a gyümölcsöket és a leveleket (gyümölcsszedés után). Ezenkívűl megmértük a szüret utáni zöldmetszési nyesedék tömegét.
A mért adatokból számoltuk a fajlagos virágzat-, virág- és levélszámot a gallyak alapi keresztmetszet területére vetítve, a virágzatonkénti virágszámot, a gyümölcskötődés mértékét, az átlagos gyümölcstömeget, a generatív szervek (virágzat, virág, gyümölcsök) és a levelek eloszlását a termőgallyak egységnyi hosszúságára vetítve. Kiszámoltuk még a fák törzskeresztmetszetének területét, a fajlagos zöldmetszési nyesedéket a törzskeresztmetszet területére vetítve, valamint az egy gyümölcsre jutó levélszámot.
A mért és a származtatott adatokat SPSS programcsomag Duncan tesztjével értékeltük. A táblázatokban az egymástól szignifikánsan nem különböző értékek mellett azonos betűjelzés található.
A kísérletek eredményei
A vizsgált gyenge, közepes és erős termőgallyak méreteit, valamint a levelek és a generatív szervek számát az 1. táblázat tartalmazza. Az adatok azt mutatják, hogy az erősség alapján kiválasztott gallytípusok mutatói szignifikánsan különböznek, tehát az eltérő gallytípusok meghatározása helyes volt, a vizsgálatra kijelölt termőgallyak matematikailag igazolhatóan is eltérnek egymástól.
1. táblázat: A vizsgált termőgallyakon mért alapadatok (Kálmánháza, 2003)
Termőgally megnevezés |
Alapi átmérő (mm) |
Hosszúság (cm) |
Virágzatok száma (db) |
Virágok száma (db) |
Gyümölcs száma (db) |
Levelek száma (db) |
gyenge |
6,06 |
a |
60,3 |
a |
9,5 |
a |
28,9 |
a |
12,1 |
a |
43,8 |
a |
közepes |
9,29 |
b |
87,8 |
b |
25,9 |
b |
83,5 |
b |
34,5 |
b |
119,9 |
b |
erős |
14,66 |
c |
122,0 |
c |
56,2 |
c |
180,6 |
c |
78,5 |
c |
244,0 |
c |
A gallyak generatív produktivitásának vizsgálatához (2. táblázat) az adatokat a gallyak alapi keresztmetszetének területéhez viszonyítottuk. Ebben a vonatkozásban a gallyak között számottevő különbség nem mutatkozott, de a virágzatonkénti virágszámban a gyenge és az erős gallyak között szignifikáns különbség volt. A kötődés mértékében és a gyümölcstömegben nem találtunk jelentős eltérést, de az erős gallyak irányába való növekedési tendencia észlelhető.
2. táblázat: A generatív produktivitást jellemző adatok alakulása a különböző erősségű termőgallyakon (Kálmánháza, 2003)
Termőgally megnevezés |
Fajlagos virágzat szám (db/mm2) |
Fajlagos virágszám (db/mm2) |
Virágzatonkénti virágszám (db/virágzat) |
Gyümölcs-kötődés (%) |
Átlagos gyümölcs tömeg (g) |
gyenge |
0,33 |
a |
1,02 |
a |
3,00 |
a |
41,5 |
a |
3,95 |
a |
közepes |
0,41 |
a |
1,28 |
a |
3,13 |
ab |
42,1 |
a |
4,00 |
a |
erős |
0,38 |
a |
1,19 |
a |
3,33 |
b |
44,4 |
a |
4,16 |
a |
3. táblázat: A generatív szervek eloszlása a termőgallyak egységnyi hosszúságára vetítve (Kálmánháza, 2003)
Termőgally megnevezés |
Virágzat
(db/ cm) |
Virág
(db/cm) |
Gyümölcsök száma (db/cm) |
Gyümölcsök tömege (g/cm) |
gyenge |
0,157 |
a |
0,477 |
a |
0,199 |
a |
0,810 |
a |
közepes |
0,299 |
b |
0,949 |
b |
0,399 |
b |
1,602 |
| |