A karcsúorsó meggyfák termőgallyainak produktivitása

Hrotkó Károly, Csigai Krisztina, Magyar Lajos

BKÁE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest

Hrotkó Vera, Hajdúnánás

Bevezetés

A meggytermesztésben új lehetőség a karcsúorsó fák kialakítása, ami jelentősen megkönnyíti a kézi gyümölcsszedést. Annak ellenére, hogy az ipari feldolgozásra a gépi gyümölcsrázás elfogadható minőséget eredményez, gépek hiányában ma is a hazai termés mintegy kétharmadát kézzel szedik.

A karcsúorsó fák fenntartó metszése a letermett termőgallyak folyamatos váltásán alapul, amelyek idejének, mértékének meghatározásánál a fajtasajátosságot kell figyelembe venni.

A meggy metszésére vonatkozó korábbi szakirodalom (Mihályffy 1982, 2000) nem adhat alapot a karcsúorsó fenntartó metszésének kialakításához, mivel azok a hagyományos váza vagy Y koronára vonatkoznak, ahol a 2-3 évente elvégzett ifjító metszés elegendő volt. Szükségesnek láttuk, hogy a karcsúorsó fák termőgallyazatának fenntartó metszéséhez részletesebben tanulmányozzuk a termőgallyak fejlődését, a különböző erősségű termőgallyak és azok különböző korú szakaszainak az értékét, a rajtuk képződő virágok és termések mennyiségét és minőségét.

Anyag és módszer

Kálmánházán 1998 tavaszán Újfehértói fürtös meggy fajtát telepítettünk el négy különböző beltenyésztett sajmeggy magonc alanyon.

Kálmánháza Szabolcs- Szatmár- Bereg megyében, a Nyugat- Nyírségben található. Az ültetvény talaja jó minőségű, löszlencsén kialakult homokos vályog. A terület meteorológiai jellemzői a következők: az évi középhőmérséklet 10,5 ºC; az éves napsütéses órák száma 1950; az évi csapadékmennyiség 550- 600 mm közötti.

A vizsgált fák négy beltenyésztett sajmeggy magonc alany szerepel: a Korponay fajta első beltenyésztett nemzedékéből kikerült III.26/1 és III.26/19 jelű öntermékeny magtermő fák magoncai, illetve a második beltenyésztett nemzedékéből kiemelt V.11/3, V.12/29 jelű magtermő fák magoncai. Eddigi vizsgálataink alapján a III. 26/1-es alanyról tudunk pontosabb információkat (Hrotkó és tsai., 2002), ennek növekedési erélye a Korponayhoz hasonló. A fákat 4 x 1,9 m- es térállásban telepítettük el és karcsúorsó koronaformával neveltük. A fák magassága 3 m.

A fák 2000-ben fordultak termőre és ettől kezdve mértük a fánkénti gyümölcstömeget, koronaátmérőt és törzsátmérőt. 2003 tavaszán 40 fán kijelöltünk 3 különböző erősségű termőgallyat a tengelyen, majd megmértük a gallyak, illetve a rajtuk levő különböző korú részek alapi átmérőjét, hosszúságukat; a kiválasztott gallyak különböző korú szakaszain megszámoltuk a virágzatokat, a virágokat, a gyümölcsöket és a leveleket (gyümölcsszedés után). Ezenkívűl megmértük a szüret utáni zöldmetszési nyesedék tömegét.

A mért adatokból számoltuk a fajlagos virágzat-, virág- és levélszámot a gallyak alapi keresztmetszet területére vetítve, a virágzatonkénti virágszámot, a gyümölcskötődés mértékét, az átlagos gyümölcstömeget, a generatív szervek (virágzat, virág, gyümölcsök) és a levelek eloszlását a termőgallyak egységnyi hosszúságára vetítve. Kiszámoltuk még a fák törzskeresztmetszetének területét, a fajlagos zöldmetszési nyesedéket a törzskeresztmetszet területére vetítve, valamint az egy gyümölcsre jutó levélszámot.

A mért és a származtatott adatokat SPSS programcsomag Duncan tesztjével értékeltük. A táblázatokban az egymástól szignifikánsan nem különböző értékek mellett azonos betűjelzés található.

A kísérletek eredményei

A vizsgált gyenge, közepes és erős termőgallyak méreteit, valamint a levelek és a generatív szervek számát az 1. táblázat tartalmazza. Az adatok azt mutatják, hogy az erősség alapján kiválasztott gallytípusok mutatói szignifikánsan különböznek, tehát az eltérő gallytípusok meghatározása helyes volt, a vizsgálatra kijelölt termőgallyak matematikailag igazolhatóan is eltérnek egymástól.

1. táblázat: A vizsgált termőgallyakon mért alapadatok (Kálmánháza, 2003)

Termőgally megnevezés

Alapi átmérő (mm)

Hosszúság (cm)

Virágzatok száma (db)

Virágok száma (db)

Gyümölcs száma (db)

Levelek száma (db)

gyenge

6,06

a

60,3

a

9,5

a

28,9

a

12,1

a

43,8

a

közepes

9,29

b

87,8

b

25,9

b

83,5

b

34,5

b

119,9

b

erős

14,66

c

122,0

c

56,2

c

180,6

c

78,5

c

244,0

c

A gallyak generatív produktivitásának vizsgálatához (2. táblázat) az adatokat a gallyak alapi keresztmetszetének területéhez viszonyítottuk. Ebben a vonatkozásban a gallyak között számottevő különbség nem mutatkozott, de a virágzatonkénti virágszámban a gyenge és az erős gallyak között szignifikáns különbség volt. A kötődés mértékében és a gyümölcstömegben nem találtunk jelentős eltérést, de az erős gallyak irányába való növekedési tendencia észlelhető.

2. táblázat: A generatív produktivitást jellemző adatok alakulása a különböző erősségű termőgallyakon (Kálmánháza, 2003)

Termőgally megnevezés	Fajlagos virágzat szám (db/mm2)		Fajlagos virágszám (db/mm2)		Virágzatonkénti virágszám (db/virágzat)		Gyümölcs-kötődés (%)		Átlagos gyümölcs tömeg (g)
gyenge	0,33	a	1,02	a	3,00	a	41,5	a	3,95	a
közepes	0,41	a	1,28	a	3,13	ab	42,1	a	4,00	a
erős	0,38	a	1,19	a	3,33	b	44,4	a	4,16	a

3. táblázat: A generatív szervek eloszlása a termőgallyak egységnyi hosszúságára vetítve (Kálmánháza, 2003)

Termőgally megnevezés	Virágzat (db/ cm)		Virág (db/cm)		Gyümölcsök száma (db/cm)		Gyümölcsök tömege (g/cm)
gyenge	0,157	a	0,477	a	0,199	a	0,810	a
közepes	0,299	b	0,949	b	0,399	b	1,602