Tejház és fejőház higiéniája
A tej a legtöbb mikroorganizmus számára kitűnő tápanyag. Az elszaporodó mikroorganizmusok rontják a nyersanyag minőségét, problémát okoznak a tej szállítása, tárolása és feldolgozása során. Végül pedig károsítják a készterméket és csökkentik eltarthatóságukat. A patogén mikroorganizmusokkal fertőzött termékek az ember és az állatok megbetegedését okozhatják.
A fejőberendezés használat közben tejjel és a fejés helyén található különféle egyéb anyagokkal szennyeződik. A fejés befejezése után a fejőkészülékben visszamaradt tej is szennyező anyagnak számít. Benne a tejsavbaktériumok, a különböző erjesztő és fehérjebontó csírák nagymértékben elszaporodhatnak és ezáltal a legkülönfélébb mikrobák a fertőzés forrásává válhatnak. A tejjel együtt a tőgyből és a környezetből különféle fertőző, közegészségügyi vagy állategészségügyi szempontból egyaránt veszélyes mikrobák kerülhetnek a fejőkészülékbe. Némely, tőgygyulladást okozó baktérium a fejőkészülék tejnyomokat tartalmazó felületein el is szaporodhat.
Fejés közben a fejőkészülék óhatatlanul szennyeződik a ráfröccsenő, rátapadó bélsárral, trágyarészekkel stb., ezért a fejés után a fejőberendezés tejjel érintkező részeit és külső felületeit is alaposan tisztítani és fertőtleníteni kell. A nem gondozott, rendszeresen nem takarított fejőkészülékek a tej mikrobiológiai szennyeződésének legfőbb forrásai, egyben a fertőző tőgybetegségek terjesztői is lehetnek.
A tisztítás célja, hogy a fejési és tejkezelési berendezések, eszközök, a falak, a padozat stb. felületét, a különböző szűrő- és törlőruhákat, szivacsokat stb. a tejmaradéktól, az idegen rárakódott vagy beivódott szennyező anyagoktól megszabadítsa. Fertőtlenítésen olyan műveletet értünk, amellyel a megtisztított eszközön és anyagokon maradt kórokozó mikrobákat maradéktalanul elpusztítjuk, a nem kórokozó mikrobák számát pedig oly mértékben csökkentjük, hogy a megmaradók a tejbe jutva annak minőségét ne rontsák, és a feldolgozhatóságot ne gátolják. Csírátlanításon sterilezésen a szennyeződéstől már megtisztított felületeken maradt összes mikroba elpusztítását értjük. Szakszerű tisztítással és fertőtlenítéssel a fejőberendezést csíraszegény állapotba hozzuk, és ezzel megakadályozhatjuk, hogy a fejőberendezés a tej minőségét befolyásoló mikrobák vagy tőgygyulladást okozó baktériumok forrásává váljék.
Bizonyos esetekben, főként egyes fertőző állatbetegségek esetében, illetve a tehenészeti telep „biológiai elfáradásakor”, továbbá a rendszeresen kis csíraszámú tejek termelése érdekében, vagy állománycsere alkalmával indokolt a fejőberendezések csírátlanítása is.
A tisztítással lúgos tisztítószerek oldataival a különböző felületekről a szennyező anyagot (tejzsír, fehérje stb.), egyben az ott megtelepedett baktériumok nagy részét is eltávolítjuk. Egyes tisztítószeres oldatoknak – erősen lúgos vagy savas jellegük miatt – csíraölő hatásuk is jelentős. Az oldatok csíraölő képessége a hőmérséklettől is függ. Az 50-60 0C-os vagy ennél melegebb, tisztítószeres oldat kiváló csírapusztító hatású. A tisztítandó felületen lévő szennyeződések víztartalma változó, ami egyben meghatározza viselkedésüket is, mert nagymértékben befolyásolja a bennük lévő fehérjék duzzadóképességét. A tej friss, nagy víztartalmú maradványait sokkal könnyebb eltávolítani, mint a felületekre rászáradt szennyeződéseket. A tisztítást nyáron nagyobb körültekintéssel kell végeznünk, mint télen, amikor kisebb az odaszáradás veszélye. A száraz szennyeződéseket, ahol csak lehetséges, célszerű tisztítás előtt langyos vízzel fellazítani. Igen jelentős a zsírréteg rátapadásának (adhéziójának) veszélye a műanyagokra, aminek következtében kellemetlen szagú zsírréteg képződhet. Gyakran előforduló szennyeződés a vízkő. Mindenütt képződhet, ahol melegvízzel, vagy csak lúgos kémhatású – korszerűtlen, vízkőképződés ellen nem biztosított- tisztítószerek vizes oldataival tisztítanak. A vízkövet általában savas kémhatású tisztítószerekkel lehet eltávolítani.
A fejőberendezések gumi alkatrészein kívül a berendezések tejjel érintkező felületeinek anyaga többségében korrózióálló acél, kisebb részben alumínium, üveg vagy üvegszállal erősített poliészter. A gépek, berendezések tisztítandó külső felületei festettek vagy polírozottak (alumínium vagy rozsdamentes acélburkolattal borítottak). A kannák anyaga általában alumínium.
A szerkezeti anyagok keménysége a tisztíthatóság alapfeltétele. A kevésbé kemény felületeken előbb-utóbb érdesség, karcoltság keletkezik, amely higiéniai hiányosságokhoz vezethet. A fém és üveg nagyobb hőmérsékleten is megtartja keménységét, a műanyagok nagy része azonban már meglágyul, deformálódik.
A korrózió a szilárd testek (szerkezeti anyagok) károsodása, amely különböző kémiai hatások eredményeként jön létre. A korrózióállóság fontos tulajdonsága a fémeknek, amelyet a szabványelőírások is rögzítenek.
A műanyagok különböző módon viselkednek a tisztítószerek savas vagy lúgos kémhatású anyagaival szemben. Főleg az a veszélyes, ha a műanyagok adalékanyagai kioldódnak, és a tejbe, tejtermékekbe kerülnek. Általában a polietilénből, polisztirolból és kemény PVC-ből előállított anyagok ellenálló képessége jónak mondható, de bizonyos használati idő után előfordul zsír-, íz és szagfelvétel. A lágyított PVC és az üvegszállal erősített poliészter felületek csak feltételesen állnak ellen a hatásoknak (pl. mérsékelten lúgos vagy savas kémhatású oldatok alkalmazása, alacsonyabb hőmérsékleten történő mosás stb.). A gumiból készült felületek tisztítását nagy gonddal kell végezni. Az előírtaknál töményebb anyagok vagy hőmérsékleti viszonyok alkalmazását kerülni kell.
A víz szerepe a tisztításban
A termelő üzemekben a tisztítás és a csírátlanítás szinte minden műveletéhez víz szükséges. A víz minősége csak ivóvíz minőségű lehet (MSZ 448). Káros mikroorganizmusokat nem tartalmazhat, keménysége megfelelő legyen, vas- és mangán mentenek kell lennie, mivel ezek a késztermékekben színváltozást és oxidációs hibákat okozhatnak. Kloridion-tartalma 20 mg/l-t ne haladja meg, mert az ilyen víz a korrózióálló acélokat is megtámadhatja.
A nagy nyomáson áramoltatott tisztítószeroldat könnyebben behatol a szennyeződésekbe, mint a kisnyomású. A kisnyomású berendezések 0,2-0,7 MPa (2-7 att) a közepes nyomásúak 07,-2,5 MPa (7-25 att), a nagynyomásúak 2,5-100 MPa (25-100 att) nyomáson üzemelnek. A nagynyomású berendezések takarékos vegyszer- és vízfelhasználást tesznek lehetővé.
Általános szempontok a tejjel érintkező felületek tisztításához és fertőtlenítéséhez
A szennyező anyagok eltávolításának –ezen belül a fehérjemaradványok feloldásának – fontos része a duzzasztás, peptizálás és a zsír emulgeálása. Ezt általában magas hőmérséklet alkalmazásával, erősen savas (1,5 – 2 pH értékű) vagy lúgos (11,5 – 13 pH) oldatok felhasználásával érhetjük el.
A korszerű tisztítószerek a zsír oldásához megfelelő nedvesítő- és emulgeáló-, szuszpendálóképességgel is rendelkeznek.
A hőmérséklet növelése fokozza a tisztítás hatásfokát, elősegíti a tejalkotórészek oxidációját, csökkenti az oldatok felületi feszültségét és lerövidíti a tisztítás időtartamát.
A szennyhordó képesség a tisztítószerek azon tulajdonsága, hogy a felületről egyszer már eltávolított szennyet képesek-e finom diszperzióban megtartani és meg tudják-e akadályozni a szenny ismételt lerakódását a felületekre. A képességet lehet növelni a diszpergáló tulajdonságok fokozásával, a kalcium- és magnéziumsók vízben oldható vegyületekké való alakításával, valamint a viszkozitás növelésével. Az áramlási sebesség növelésével, valamint az optimális hőmérséklet biztosításával is fokozhatjuk a szennyhordó képességet.
A megfelelő hatékonyságú tisztítást, fertőtlenítést az alkalmazott hőmérséklet, a mosási idő, a tisztítószer koncentrációja és a mechanikai hatás (áramlási sebesség, nyomásérték stb.) összhangjával teremthetjük meg. Egyben jelzi azokat a lehetőségeket is, amelyekkel – az üzemi adottságok figyelembevételével – megfelelő hatékonyságú tisztítást lehet elérni. Például: ha megfelelő teljesítményű mosószivattyúval nem rendelkezünk, növelhetjük a mosási időtartamot, a hőmérsékletet, esetleg a tisztítószerek koncentrációját és fordítva.
A tisztítás és fertőtlenítés általános irányelvei
A tisztítás alapvető feladata a makroszkóposan látható szennyeződés eltávolítása. Így olyan felületet kapunk, amely mentes a maradványoktól, szennyeződésektől, és a tejjel vagy tejszínnel érintkezve már nem szennyez. A hagyományos tisztítási, fertőtlenítési szakaszok a következők:
- Külső tisztítás
- Előöblítés (20-40 0C-os vízzel) az öblítővíz feltisztulásáig.
- Tisztítószeres mosás
- Közbülső öblítés, a tisztítószer maradványok eltávolítására
- Fertőtlenítés
- Utóöblítés a fertőtlenítőszer maradványainak eltávolítására
Egyfázisú tisztítószerek és fertőtlenítőszerek használata esetén a sorrend a következő:
- Külső tisztítás
- Előöblítés (20-40 0C-os vízzel) az öblítővíz feltisztulásáig
- Tisztítás és fertőtlenítés
- Utóöblítés a szermaradványok eltávolítására
Az előöblítés célja a szennyeződések fellazítása és víztartalmának növelése. A fehérjék kicsapódásának, megszilárdulásának elkerülése érdekében vízzel (max 45 0C), nagy zsírtartalmú termékek esetén meleg vízzel végezzük az előöblítést.
Vegyszeres tisztítást csak hatóságilag engedélyezett vegyszerekkel lehet végezni, a gyártó által meghatározott töménységben, hőmérsékleten.
Az utóöblítés célja a szennyel terhelt tisztítóoldatok eltávolítása. Annyi vizet kell felhasználni, hogy a mosott felületek sav- vagy lúgmentessé váljanak.
A csírátlanítás történhet hővel és fertőtlenítőszerrel. A nedves hő jobb csíraölő hatású, mint a száraz. A forró vizes csírátlanítás is jó hatásfokú. Fontos feladat a csőcsatlakozók maglazítása, hogy a forró víz a tömítések mögé is be tudjon hatolni.
Tejtermelő gazdaságokban a hagyományos kézi tisztítási-fertőtlenítési műveleteket –ahol lehetséges- igyekeznek megszüntetni vagy csökkenteni. Ezért célszerű az üzemrészeket és végül az egész üzemet zárt rendszerű, köráramoltatásos tisztítási rendszerben tisztítani és fertőtleníteni. A szétszerelés nélküli, köráramoltatásos tisztításkor ( CIP – Cleaning In Place) egy-egy technológiai szakaszra terjedő, ún. mosóköröket alakítanak ki, amelyeket egy mosóközpontból irányítanak. A korszerű CIP rendszerben az egyes műveletek automatikus működtetéssel üzemeltethetőek.
|